2017-11-07

A hovawart

Milyen a hovawart? Túl a standardokon és az untig ismételt leírásokon, hadd mondjam el, én milyennek látom őket. Mindig vidámak és mégis komolyak, megbízhatóak és szertelenek, habzó szájú házőrzők és lerázhatatlan pusziosztók. Ez így mind, egyszerre, és éppen ez adja a hovitartás varázsát. Bármikor meg tudnak nevettetni, akkor is, mikor elmondhatatlanul mérgesnek kellene rájuk lennem. Kemény kéz, lágy szív és humor kell hozzájuk. Hogy egy klasszikust idézzek: a hovawart „intelligensen nem engedelmes”, így csak annak való, aki nem akar feszes fegyelmet, mert az – egy hovi szerint – mérhetetlenül unalmas.

Azt is szeretem bennük, hogy boldogan alkalmazkodnak fellángolásaimhoz: természetes számukra, hogy egyik nap obedience-ezünk és a másik nap nyomkövetünk, és éppoly lelkesek, amilyennek aznap én érzem magam. Sajnos mindenben elég tehetségesnek bizonyulnak ahhoz, hogy nehéz legyen egy sport mellett elköteleznünk magunkat, de szerencsére nem is kell döntenünk: egy hovival bármelyik sportot szinte ugyanott folytathatjuk, ahol egy éve abbahagytuk. Nekik csak az számít, hogy ők és az „emberük” együtt csináljanak valamit, ami megmozgatja az elmét és a lábakat egyaránt.

További információk a fajtáról itt.