2017-11-02

Bemutatkozás

„Kutyás lettem. Hatlábú.” Így kezdődik Bacher Iván Hatlábú című könyve… Így jártam én is. Több, mint húszévnyi megátalkodott macskatartás után egyszer csak ott találtam magam oldalamon egy kiskutyával, ahogy egy külvárosi kutyaiskola porában rendületlenül ismételgettem: „fekszik”, „ül”, „hozzám”… és közben az a boldogság ragyogott a szememben, amit csak azok ismernek, akiknek először fogad szót egy kusza mozgású, hebrencs kiskutya.

Kutyás lettem. Nem véletlenül: szándékosan. Kutyát kerestem, aki majd őrzi a házat, és vakargatni lehet a fülét, és akit elkísérhetek a Duna-parti zöldbe, nézni a végtelen folyót, és beszívni az illatokat… és bizony rá is találtam a Kutyára. Számomra így nagybetűvel lett Kutya Ribizli, az én első kutyaszagú barátom. Szerencsém volt. A szerencse egy hideg decemberi reggelen a neten böngészve mosolygott rám, csak Datolyának álcázta magát. Datolya, a Pusztai-Pandur kennel csodálatos kutyája fedeztetés előtt állt, és Erika, a tenyésztő, aki azóta már a barátom, egy hosszas és szigorú interjút követően megtisztelt azzal, hogy én is kaphattam egyet a kiskutyákból. Persze, meg kellett ígérnem, hogy iskolába viszem, és ezzel már vissza is kanyarodtunk a külvároshoz, és annak porához. A hobbiból szenvedély lett, és másfél év múlva úgy remegtem az első BH vizsga előtt, mint semmilyen más megmérettetés előtt soha. Aztán sorra jöttek a vizsgák, és Ribizli vigyorogva teljesítette egyiket a másik után, hogy aztán ő legyen Magyarország első IPO 3-as vizsgás hovawart szukája. Közben kiállításokra jártunk, edzésekre, versenyekre és lassan az egész „kutyázás” úgy átszőtte az életemet, mint ha mindig is így lett volna.

Persze, egy kutya nem kutya. Csodálatom Datolya iránt egyre csak erősödött, ahogy jobban megismertem. Alig vártam, hogy Datolyát Erika egy másik nagy kedvencemmel, Hoboval fedeztesse. 2016-ban erre is sor került, és akármennyire is szukát szerettem volna, Pedro nem hagyott kétséget afelől, hogy őt kell választanom. Magabiztos volt, mindig vidám, és gyönyörű. Ez ma sincs másként, és ma már azt is tudom, Pedronak (és Erikának) hála, milyen az, amikor egy kutyát az IPO sportra teremtettek.

Pedro tehetsége és lénye meggyőzött arról, hogy Hobo milyen remek géneket örökít, így elhatároztam, hogy Ribizlit is befedeztetem Hoboval… Hogy milyen eredménnyel? Az remélem, a „Hírek” szekcióban hamarosan olvasható lesz.

Köszönöm a fotót (is) Pálné Tóth Erikának.